Rukkolára emlékeztető ízű és formájú évelő zöldségféle. Nyári forróságban is gyorsan fejlődő, szárazságtűrő, nagy hozamú növény.
Magyarországon őshonos, biológusok által használt hivatalos neve útszéli kányazsázsa. A kertészeti forgaomban évelő rukkola, vagy vad rukkola néven ismert.
A természetben gyomnövényként, száraz szántóföldeken, parlagokon, bolygatott területeken fordul elő. A talajon elterülve nagy telepet képez, de a szára nem gyökerezik le, így nem terjed korlátlanul. Rövid életű évelő növény.
Vetése:
Majdnem egész évben, kora tavasztók őszig vethető. Apró magját legfeljebb néhány milliméter vastagságban szabad földdel takarni, és a kelésig nedvesen kell tartani.
Alkalmazása:
A rukkolához hasonló salátanövény. Erős ízű, amit sokan szeretnek magában is, de célszerűbb inkább más növényekhez keverve felhasználni. A friss saláták mellett készíthető belóle pesto is. Nagy előnye, hogy szinte egész évben, kora tavasztól késő őszig terem. A levelei mellett a virága is ehető.
Termesztése nagyon könnyű. Szívós, szárazságtűrő növény. Kevés szálú, de erős, mélyre hatoló gyökerével a talaj mélyebb rétegében is megtalálja a vizet és a tápanyagokat. Bármilyen talajon megél, bár legjobban a laza, vízáteresztő, homokos talajt szereti. Nálunk homokon, évi néhány öntözéssel a legszárazabb években is jól fejlődik. Napon és félárnyékban is jól érzi magát. Dugványról és magról is könnyen szaporítható, ha hagyjuk magot érlelni magától is kicsírázik. Érdemes folyamatosan visszavágni, mert akkor erőteljesen újrahajt, és sok friss zsenge levelet hoz. Nagyon gyorsan fejlődik, egyetlen növény képes benőni akár egy négyzetmétert is egy év alatt.
Cserépben, virágládában is jól tartható, ilyenkor érdemes sűrűn visszavágni, vagy lecsüngő formában nevelni.
A káposztafélékhez tartozik, így sajnos a levélbolha az évelő rukkolát is megtámadja. Végzetes kárt nem tesz benne, csak elcsúfítja.
