Afrikából származó gabonaféle, ami emberi és állati táplálékként is elterjedt. A kukoricához hasonlóan használható, de annál sokkal jobb szárazságtűrő növény. A cirok nevet egy nemzetség (
Sorghum) összes fajára használjuk. Ezek között van a mi termékünk, a takarmánycirok, de több más faj is, mint a seprűcirok, a 4 méteres magasságot is meghaladó silócirok, vagy az állati takarmányként termesztett szudánifű is. Akad közöttük évelő faj is ami hatalmas tarackos fűféleként fejlődik, de a többség egynyári. A takarmánycirok a kukoricához hasonló megjelenésű, egy-két méter közötti méretű egynyári növény. Afrika szárazabb vidékein van a legnagyobb jelentősége, de ma már szinte mindenütt nagy tömegben termesztik állati takarmányként és emberi élelmiszerként egyaránt. Magyarországon a szocializmusban folyt komolyabb cirok termesztés, azóta a vetésterülete nagyon lecsökkent. Az utóbbi időben kezd újra elterjedni, amit az egyre gyakoribb aszályos évek még jobban fel fognak gyorsítani.
Vetése:
Április végén, május elején érdemes vetni, amint a talaj eléri a 12-14 fokos hőmérsékletet. Sortávolság 50-80 cm, tőtávolság 7-8 cm (négyzetméterenként 30-50 mag).
Alkalmazása:
Nálunk elsősorban állati takarmányként termesztik, bár mostanában terjedőben van az emberi élelmiszerként történő felhasználása is. A magja gluténmentes, magas rost tartalmú, a kukoricánál magasabb fehérjetartalmú. Mindenféle diétába beilleszthető. Az egyetlen probléma a tannin tartalma lehet, mert ez táplálkozási szempontból nem előnyös. A tannin tartalom összefüggésben van a mag színével: a fehér magban alacsonyabb, a vörösben magasabb. Ezért emberi fogyasztásra a fehér fajták ajánlottak (bár Afrikában a sötétebb fajtákat is megeszik). Állati takarmányként minden típus alkalmas. Emberi táplálékként a cirok sokféle módon felhasználható. Lisztté őrölve gluténmentes tésztát lehet belőle készíteni, ami semleges íze miatt szinte bármilyen célra használható. Önmagában csak kelesztést nem igénylő tésztákhoz alkalmas (palacsinta, kekszek, …). A búzaliszthez képest több nedvességet felvesz, és a tésztát kevésbé tartja össze. Kásákhoz, vagy sűrítéshez, rántásokhoz tökéletes. Kényesebb, vagy kelt tészták készítésekor érdemes más gabonák lisztjével keverni (lapos lepénykenyeret viszont lehet belőle sütni önmagában is). A cirok a kukoricához hasonlóan pattogtatható, így nagyjából hasonló ízű, de apróbb csemegét kapunk. A rizshez hasonlóan megfőzve köretként vagy salátákhoz adva fogyasztható. Viszonylag semleges ízű, kemény állagú marad a főzés végére is. Hátránya, hogy hosszú, 40 perc körüli főzést igényel. Állati takarmányként a kukoricával azonos módon használható. Kemény héja miatt érdemes darálva, roppantva, vagy áztatva etetni. A cirok szívós növény, jól viseli a szárazságot is. A kukoricához képest fele vízmennyiséggel is beéri, ezért annak alternatívájaként egyre gyakrabban ültetik. Magyarország a cirok termesztésének északi határán fekszik, ezért csak meleg, napos fekvésben érdemes próbálkozni vele. Hosszú tenyészidejű, a szüret szeptember-októberre esik. A többi trópusi fűféléhez hasonlóan a C4 fotoszintézist használja, ami meleg időben működik optimálisan, és valamivel víztakarékosabb. Ez a mi forró, száraz nyarainkon előnyös tulajdonság, viszont hűvösebb időben hátrány. Ezért a vetés tavasszal viszonylag lassan fejlődik, csak a nyári meleg megérkezése után gyorsul fel a növekedés. Tavasszal a gyomokkal szemben hátrányban van, ilyenkor fontos a kapálás, esetleg a mulcsolás. A cirok fajtától függő mértékben bokrosodik, a főág mellett néhány oldalágat is nevel. Ez a betakarításnál kedvezőtlen, mert az oldalágakon később érik be a mag, nehezebb az aratás időpontját megválasztani. Ez ellen sűrűbb vetéssel lehet védekezni. A cirok magja a bugából csupaszon esik ki, nem borítja pelyva, ezért háztáji módszerekkel is könnyen betakarítható, megtisztítható, felhasználható. Ez is indokolja a terjedését a kisgazdaságokban, az önellátásra törekvők körében. A cirok gyökérzete bojtos, rengeteg mélyre hatoló mellékgyökeret nevel. Ez magyarázza a szárazságtűrését. A hatékony gyökérzet hátrány is lehet, mivel a cirok a talajt erősen kizsarolja, a tápanyag- és a vízkészletét is képes kimeríteni. Ezért a tápanyagok visszapótlására oda kell figyelni, például a szár szecskázásával és szétterítésével vissza lehet adni a talajnak amit a cirok felvett. Pont ezért kiváló ’tápanyag bányász’ növény is lehet: a talaj mélyebb rétegeiből is felhozza a tápanyagokat, és a szár komposztálódásával a többi növény számára is hozzáférhetővé teszi.
