Erdők és nyirkos rétek gyakori növénye. Magas, zellerhez hasonlító, kétéves vagy évelő növény. Áprilistól szeptemberig nyíló ernyős virágai sok rovart vonzanak. A magok elhúzódva, augusztustól októberig érnek be. A homokos és az agyagos talajhoz is jól alkalmazkodik, de a nedves talajt kedveli. Növekszik árnyékos félárnyékos és napos helyeken is.
Vetése:
A legjobb ősszel vetni, mert a magok csak rövid ideig csíraképesek. Tavasszal már rosszabbul, de még mindig elég nagy százalékban kel. A csírázásához fény szükséges, ezért a magokat ne takarjuk földdel. Éppen ezért nagyon fontos a nedves környezet, mert a magok a talaj felszínén könnyen kiszáradnak.
Felhasználása:
Emberi fogyasztásra alkalmas. Magja ízesítőként cukrászsüteményekbe és péksüteményekbe használható. Levele és fiatal hajtása saláták aromás összetevője lehet. A gyökere és a magja gyógyhatású. A növényből sárga színező anyag nyerhető. Azon kevés növény közé tartozik, amit árnyékban is nevelhetünk. Nedvesebb helyre kerüljön, vagy öntözzük. Magas, de karcsú és keveset árnyékol, ezért alacsonyabb, sekélyen gyökerező növényekkel jól társítható. Hosszú virágzási ideje alatt sok rovar kedvelt nektárforrása. Jól alkalmazható rovarcsalogató növényként madárbarát kertekben, permakultúrás és ökológikus növénytermesztés során.
Érdekességek:
Népi nevei: angyélika, angyalfű, angyalicska, angelikagyökér, arkangyal, libaláb a neve Erdély egyes vidékein. Az angyalgyökér első írásos feljegyzése 1516-ból származik. Nevének eredetéről több feltevés ismeretes. Az egyik szerint a neve abból származik, hogy Szent Mihály arkangyal (régi naptár szerinti) ünnepe táján hozta első virágát. Egy másik történet szerint egy szerzetes álmában megjelenő arkangyal mutatta meg a növény gyógyító, gonosztól oltalmazó erejét. A legenda akkor vált közismertté, amikor 1655-ben Európa lakosságát bubópestis tizedelte meg, és úgy hitték, e növény segít a járványt leküzdeni. Az angyalgyökeret több mint ezer éven át mágikus növénynek tekintették. A parasztok nyakláncot készítettek leveléből, hogy megóvják gyermekeiket a betegségektől és a rossz szellemektől. Arról vált nevezetessé, hogy ez az egyetlen növény, amelyet a boszorkányok sohasem használtak, és jelenléte a kertben vagy a konyhaszekrényben védelmet nyújtott a rontásokkal szemben.
