Parlagokon, útszéleken találkozhatsz vele. Messziről feltűnik jellegzetes formájával és magas termetével. A virágzata rengeteg apró lilásfehér virágból áll, amik alulról felfelé haladó gyűrűben nyílnak. Nevével ellentétben nem erdőkben él, legfeljebb erdőszéleken, mert nem bírja a teljes árnyékot. Talajban nem válogatós, de a természetben főleg nehéz agyagtalajokon fordul elő. Nagyon hasonló hozzá a gyakoribb héjakút mácsonya (Dipsacus laciniatus), de annak a levelei a pitypang leveléhez hasonlóan szeldeltek (az erdei mácsonya levelei hosszúkás tojás alakúak), és a termés alján található tüskék vízszintesek (az erdei mácsonyánál felfelé görbülnek és hosszabbak).
Vetése:
Ősszel vagy tavasszal végleges helyére. Legjobb kora tavasszal elvetni. Kétéves, csak a második évben fog virágozni.
Alkalmazása:
Gyógynövényként a virágzó növényből készült teát használták vizelethajtóként, izzasztóként, a gyökerét repedezett bőr kezelésére. Dísznövényként is megállja a helyét. Szárazvirágként is használható, a virágkötők szeretik. A kertben sokféle feladatra használhatod. Virága jó nektárforrás a beporzó rovarok számára. Magját a madarak fogyasztják. Kórója a kertben hagyva a pókok és más rovarok áttelelő helye.
Érdekességek:
Népi elnevezései: bábatüske, bogáncs-vakaró, csapóecset, paphajgáló tövis, pásztorvesszeje, szomjutövis, tövises lapu, Venus asszony ferdője
Rokona, a takácsmácsonya termesztett növény.Szúrós termését használták régen a posztó vagy más szövetek szálainak felborzolására, hogy puhább, selymesebb felszínű anyagot készíthessenek. Ezt hívták kártolásnak. A takácsmácsonya termésének rengeteg apró szúrós 'pikkelye' puhább, és a hegyük visszahajló, ez teszi alkalmassá a feladatra. A vad mácsonyák sokkal merevebb tüskéi feltépnék az anyagot, nem használhatók.
