Ez a bordó levelű forma tavasszal kihajtáskor egészen sötét színű, később a kifejlett leveleknek csak a fonákja rózsaszín, a levél felső oldala az alapfajnál sötétebb zöld. Magról nem tudjuk mennyire örökíti a levélszínt ez a forma, de egy próbát megérhet. Főként ha egyébként is hegyi juhart szeretnél ültetni. A hegyi juhar nagy termetű, szép fa. Középhegységeinkben, és a nyugati, esősebb országrészben találkozhatsz vele bükkösök és más hegyi erdők elegyfájaként. Nagyon gyorsan és nagyra nő, a gyengébb talajokon is jól fejlődik. Igazi pionír fa, sokszor az elsők között jelenik meg egy új élőhelyen. Később, néhány száz év alatt lassan lecserélődik más fákra, az idős erdőkben már csak kis mennyiségben fordul elő.
Vetése:
A magot ősszel vesd el a kertben, végleges helyére vagy magágyásba, esetleg szabadban tárolt cserépbe. A magot érdemes vetés előtt 24 órára beáztatni. A keléshez hideghatás szükséges, tavasszal csírázik. Áztatás és 1-2 hónap nedves rétegzés után tavasszal is vethető. Ehhez a magokat keverd össze nedves homokkal vagy tőzeggel és tárold hűtőszekrényben 0-5 fokon. Időnként nézz rá, és ha a csírázás megindult (vagy az előírt idő lejárt) vesd el.
Alkalmazása:
Fája nehéz, kemény és rugalmas, a rovaroknak is ellenáll, vagyis sokoldalúan felhasználható. Tűzifának is tökéletes. Gyors növekedésével együtt ezek a tulajdonságok nagyon alkalmassá teszik arra, hogy a faanyaga miatt ültesd ha van elég helyed az ilyesmihez. A nedve cukrot tartalmaz, juharszirupot vagy bort is készítenek belőle. A fejlődő termések édesek, néhol a gyerekek csemegeként eszik. A levele is tartalmaz cukrot, egyes helyeken a levelébe csomagolt ételt sütik meg, ami édes ízt kap tőle. Gyógynövényként a kérgét használják, ami enyhe összehúzó hatású, bőrbetegségek kezelésére alkalmas. Gyakran ültetik díszfaként, nemesített formái is beszerezhetők. A szelet nagyon jól viseli, szélfogó sövényben is megállja a helyét, akár erős szélnek kitett helyen, tengerpartokon is. Szinte bármilyen talajon megél, bár a nagyon lúgos területeken vashiánytól szenvedhet. Ettől eltekintve szívós fa, ami a gyenge talajokon is jól érzi magát. Egyetlen komoly igénye van csak: igényli a nedves, párás, hűvös hegyi klímát. Alföldi területeken ezért inkább csak vízpartokon, vagy öntözéssel marad meg. Ha ezt megkapja, akkor gyors fejlődésével és szép formájával látványos eleme lesz a nagyobb kerteknek. Őshonos faként sokféle rovar él rajta, tavasszal a beporzók számára bőséges nektárforrás.
