Parlagokon, útszéleken él ez a nagy termetű, jellegzetes növény. Az egész országban gyakori. Nagyon hasonlít az erdei mácsonyához, de a virágai fehérek. A levelei jellegzetesek: a tövüknél összenőttek, egy csónak-szerű mélyedést alkotnak. Ebben összegyűlik az esővíz, és a madarak isznak belőle. Innen kapta a nevét. A termés alján található nagy tövisek az erdei mácsonyához képest rövidebbek, és inkább vízszintesen állnak, ritkán érnek fel a termés csúcsáig. Kétéves növény, első évben csak tőleveleket nevel, második évben hozza a jellegzetes virágszárát. A tőlevelei a pitypang leveléhez hasonlóan szeldeltek, míg az erdei mácsonya levelei hosszúkás tojás alakúak.
Vetése:
Ősszel vagy tavasszal végleges helyére. Legjobb kora tavasszal elvetni. Kétéves, csak a második évben fog virágozni.
Alkalmazása:
Gyógynövényként a virágzó növényből készült teát használták vizelethajtóként, izzasztóként, a gyökerét repedezett bőr kezelésére. Dísznövényként is megállja a helyét. Szárazvirágként is használható, a virágkötők szeretik. A kertben sokféle feladatra használhatod. Virága jó nektárforrás a beporzó rovarok számára. Magját a madarak fogyasztják. Kórója a kertben hagyva a pókok és más rovarok áttelelő helye.
Érdekességek:
Népi elnevezései: bábatüske, bogáncs-vakaró, csapóecset, paphajgáló tövis, pásztorvesszeje, szomjutövis, tövises lapu, Venus asszony ferdője
Rokona, a takácsmácsonya termesztett növény.Szúrós termését használták régen a posztó vagy más szövetek szálainak felborzolására, hogy puhább, selymesebb felszínű anyagot készíthessenek. Ezt hívták kártolásnak. A takácsmácsonya termésének rengeteg apró szúrós 'pikkelye' puhább, és a hegyük visszahajló, ez teszi alkalmassá a feladatra. A vad mácsonyák sokkal merevebb tüskéi feltépnék az anyagot, nem használhatók.
