A káposztarepce, vagy egyszerűen csak repce olajtartalmú magváért és talajtakaróként is gyakori szántóföldi növény. Kiskertekben is hasznos a termesztése. A hideg félév növénye: ősszel vetjük, zölden telel át, tavasszal virágzik, és hamar magot érlel. Az élénk sárgán virágzó repceföldek messziről feltűnnek, szép díszei a tájnak. Ipari méretekben a repcét leginkább a repceolaj miatt termesztik. Erre a célra az alacsony erukasav-tartalmú fajták alkalmasak, ezeket ’duplanullás’ néven említik. Ilyen a Mécses fajta is. Ez a fajta alacsony termetű, de magas terméshozamú. Nagyon szívós, a többi repcéhez képest jó stressztűrő, szélsőséges időjárásban is kiegyenlítetten terem. Jó fagytűrő, biztonságosan áttelel. Korai érésű, a nyári forróság előtt biztonsággal beérik.
Vetése:
Ha a magjáért termeszted, akkor a legjobb nyár végén, ősz elején vetni. A Mécses fajta gyors kezdeti fejlődésű, ezért nem érdemes szeptember eleje előtt elvetni. Sortávolság 12-70 cm között változhat. A cél a négyzetméterenkénti 50-70 növény. Vetési mélység 1-3 cm. Talajtakaróként bármikor vethető ősszel vagy kora tavasszal, minél sűrűbbre hogy gyorsan összezárjon.
Alkalmazása:
Nagyüzemben a magjáért termesztik, amiből olajat sajtolnak. A repceolaj sütéshez, főzéshez ugyanúgy használható, mint a napraforgóolaj. A repce magja állati takarmánynak nem alkalmas, csak a galamboknak adható. A horgászok viszont nagyon kedvelik, etetőanyagba keverve vonzza a halakat. Érdekes módon az olaj kisajtolása után visszamaradó ’pogácsa’ viszont kiváló, magas fehérjetartalmú állateledel. A repce levele és virágzata is ehető, salátákban tökéletes. Ilyen célból nemesített formái is vannak, de alapvetően bármilyen repce ehető. A csíráztatott magja is gyakori összetevője a salátáknak. Gyógynövényként az olaját használják masszázsolajként vagy fürdővízbe rakva a bőrt tápláló és erősítő hatása miatt. Kámforral keverve reumás panaszokra is ajánlják. Kiskertben a repcét többnyire talajtakaróként használjuk. Gyorsan kel és gyorsan fejlődik, ezért önmagában, vagy más növényekkel együtt nagyon jó hideg féléves talajtakaró. Dús virágzása alatt nagyon jó méhlegelő. A belőle készülő méz selymes, szilárd állagú, nem a szokásos mézekre hasonlít. Nagyon finom, pont a sűrűbb állaga miatt kenyérre könnyen kenhető, nem folyik. Házikerti körülmények között is érdemes lehet a virága miatt vetni, a beporzó rovarok számára, vagy akár dísznövényként. A repce viszonylag vízigényes, bár a Mécses fajta szárazságtűrőbb. A hűvösebb félév nedvesebb időjárása nagyon kedvez neki. Ellensége a korai nyár, mert ilyenkor nem tud beérni. A korai fajták, mint a Mécses is, biztonságosabbak ilyen szempontból. A talajjal szemben is viszonylag igényes, sok tápanyagot igényel. Ezt takarónövényként használva visszaadja a földnek, nagyon jó humusz képző növény. A repce vetését úgy érdemes időzíteni, hogy minél fejlettebb legyen még a tél előtt, de a virágszár fejlődése még ne induljon be. Ilyen állapotban a legjobb fagyálló: a kicsi, fejletlen növény, és a virágszár is könnyen elfagy. A Mécses fajta kevésbé érzékeny ebből a szempontból. Talajtakaróként ez annyira nem is lényeges, nyugodtan elfagyhat a növény. Akár kora tavasszal is vethető, nem tud kifejlődni nyárig, de talajtakaróként nem is kell. A repce káposztaféle, a kártevői is részben közösek velük. Repceföldek mellett gyakori probléma, hogy a repcében felszaporodó földibolhák a betakarítás után ellepik a környező kerteket, és nagy károkat okoznak a káposztafélékben. Otthon sem érdemes káposztafélék közelében repcét vetni. A sok kártevő viszont azt is jelenti, hogy sokféle rovart képes eltartani, ezért az életközösség alapját jelentő nagyon hasznos növény is egyben.
