Erdőszéleken, utak mentén, árokpartokon nőnek ennek az apró szilvafélének a bokrai. Gyökérsarjaival alacsony, de kiterjedt bokrokat képez. Tavasszal, lombfakadás előtt hófehér az egész növény a sok virágtól. Ősszel a kékes termései borítják el, a szép látvány mellett még finomak is.
Vetése:
A magokat ősszel kell vetni. 2-3 hónap hideghatásra van szükségük, tavasszal kelnek ki. Még így is nehezen kelnek, sok mag csak egy évvel később csírázik.
Alkalmazása:
A gyümölcse ehető, de késő őszig nagyon fanyar. Azt szokták, mondani, hogy amint a dér megcsípte elmúlik a fanyarsága, ami csak féligazság. Egyrészt nem múlik el teljesen, másrészt fagy nélkül is ugyanolyan ízű lesz november elejére. Ilyenkor már ehető, bár van aki nem szereti. Lekvárnak viszont nagyon finom. Főzni sem kell, csak a kimagozott gyümölcshúst összekeverni azonos súlyú cukorral. Egy napig állni hagyjuk, közben néhányszor megkeverjük. Addigra a cukor feloldódik, és egy sűrű lekvárt kapunk, amit csak üvegbe kell rakni. Magas pektin tartalma miatt főzés nélkül is sűrű, lekvárszerű, és megőrzi a vitamin tartalmát. A fanyar íze is eltűnik. Más gyümölcsökkel keverve és hagyományos módon lekvárnak kifőzve is nagyon finom. A kökény többi része is ehető. A virágait nyersen vagy kandírozva salátákba és díszítésnek használhatjuk. A leveléből tea főzhető. Gyógynövényként is használják, főleg gyulladáscsökkentőként a száj és a garat betegségeire. Fája nagyon kemény, régen sétapálcák készítéséhez keresett alapanyag volt szép mintázata miatt. A kertben dísznövénynek, vagy sövénynek is alkalmas. Kissé tövises, sűrű, áthatolhatatlan bozótot képez. Legjobban napon terem, de félárnyékban, erdőszélen, fák alatt is jól érzi magát. A kökény minden része vonzza az élővilágot. Tavaszi virágzása a beporzók számára terített asztal, a gyümölcsét a madarak eszik. Magja a rágcsálók csemegéje. Levelein lepkék hernyói nőnek. Sűrű bozótjában szívesen fészkelnek a madarak.
