Középhegységeink erdeiben ma már ritka elegyfaként fordul elő. Az egyik legszebb fa, minden évszakban kínál valami érdekességet. Télen a vöröses hámló kérge, tavasszal a virágzása, nyáron a termése, ősszel a sárgás-vöröses lombja miatt tűnik ki. Nagy termetű, a 20 métert is meghaladhatja. A nemes cseresznye fajták őse, termése ahhoz hasonló, de apróbb, és általában kesernyés. A madarak viszont nagyon szeretik. Úttörő fajként az elsők között telepszik meg fátlan területeken. Később más fajok elnyomják, felnőtt erdőkben csak kevés marad belőle. Telepített erdőkben mostanában kezdik újra ültetni.
Vetése:
Ősszel vesd el, hogy legalább 3 hónapos hideghatást kapjon. A mag 3-4 cm mélyre kerüljön.
Alkalmazása:
A termése édes és aromás, de általában kesernyés. Előfordulnak jóízű példányok is. Lekvárnak vagy pálinkának használható. Fája szép színű, keresett bútoripari alapanyag, de mivel nem tartós ezért kültéri felhasználása nem ajánlott. Magoncai nemes cseresznye változatok alanyaként használhatók. Nagy termetű és gyorsan növő fa, ezt vedd figyelembe a telepítésekor. Ettől eltekintve szép díszfa. Értékes az élővilág szempontjából is: tavasszal a virága a méheket táplálja, nyáron a termése és a rajta élő kártevő rovarok sok madarat látnak el élelemmel.
Érdekességek:
Ősi gyümölcsünk, már a kőkorszakban is fogyasztották a természetből begyűjtve. Nemesítésének első jeleit a görög és római kultúrákban találjuk. A nemes cseresznye a rómaiaktól terjed el azután egész Európában. Magyarországon már a római időkben ismert volt a cseresznye, de rendszeres termesztése csak a XV. században indult el. Van egy telt virágú dísz változata is ’Plenum’ néven. A madárcseresznyét az év fájává választották 1996-ban.
