Nedves, alföldi területeken él ez a szil faj. Eredeti élőhelye az ártéri keményfás ligeterdő, amiből a nagy folyószabályozások után szinte nem maradt semmi. 30 méter körülire is megnövő, nagy termetű fa. A levele változatosak még egy fán belül is, de általában aszimmetrikus levélváll jellemzi (a levélnyél tövében a levéllemez két oldala feltűnően eltérő alakú). A szabadon álló fa vastag törzset, széles, terebélyes, lecsüngő koronát nevel. Jellegzetessége az ágak paralécessége, amely azonban nem minden példányon jelentkezik. Szintén egyedi a szilek között a gyökérsarj képzés. Korán, már márciusban virágzik, a termése májusban be is érik. Szélporzású, de a méhek is látogatják. A szilfavész nagyon megtizedelte, de ez mára már elvonulni látszik. Régen a szilfák a magyar táj meghatározó elemei voltak, nagy termetű, árnyat adó lomboronájuk sokszor megjelent pihenőhelyek, csárdák körül. Közepesen hosszú életű fa, a jelenleg élő legidősebb példányokat 400 év körülire becsülik.
Vetése:
Kora tavasszal vesd el.
Alkalmazása:
Díszfaként ültethető, szép formájú, terebélyes, árnyat adó fa. A szennyezett városi levegőt is jól tűri. A levele ehető, de csak fiatalon, mert gyorsan keserű lesz. Az éretlen termése érdekes ízű, friss leheletet biztosít. Gyógynövényként használtak, a levele és a kérge összehúzó, vérzéscsillapító hatású. Fája nehéz, kemény, görcsös, szép mintázatú. Jól hajlítható, bár repedésre hajlamos, ezért lassú szárítást igényel. Régen íjakat, kocsikat, hajókat készítettek belőle. Bútorfaként is értékes a rajzolata miatt. Faragáshoz, esztergáláshoz is jó választás. Visszavágva tuskóról jól sarjad és gyökérsarjakat is nevel, a szilek közül ez tűri a legjobban a rendszeres visszavágást. Ilyen módon nevelve sok mulcs anyagot vagy vékonyabb fákat, karókat lehet előállítani. Lombja gyorsan bomlik, kiváló mulcs és komposzt alapanyag. A tápértéke is magas, a pillangósokkal vetekszik. Régen szárított lombját állatok takarmányozására használták. Ez nagyban hozzájárult a mezei szil megritkulásához. Könnyen tartható, a talajjal szemben igénytelen fa. Sziken is megél. Vízigényes, ott érzi jól magát, ahol a gyökerével eléri a talajvizet. Belvizes területen, ártereken is megél, ha az elárasztás évi egy hónapnál nem tart tovább. Gyorsan nő, főleg fiatalon. Árnyéktűrő fa, az erdőkben alsó lombkoronaszint kialakítására használható. A szilek sokféle rovarnak nyújtanak otthont, ezért annak ellenére rovarcsalogatónak tartjuk, hogy a virága szél porzású.
Érdekességek:
A ’szilárd’ szót Szemere Pál alkotta a nyelvújítás korában, 1816-ban a szil kemény faanyaga alapján.
