Kertitavakhoz gyakran árulják ezt a nagy termetű, egyenesen felálló fűfélét. Rendszerint hibás néven, fekete sás elnevezéssel kapható. A sások többségéhez hasonlóan a porzós és termős virágai külön füzérekben találhatók: felül a porzós, alul a termős füzérek. A mocsári sás a természetben mocsarakban, magassásosokban, vízpartokon alkot nagy egybefüggő állományokat. Jellemzője, hogy szinte egész télen zöld marad legalább a szár és a levelek alsó része, még a -10 fok alatti hidegekben sem szárad el teljesen. A rengeteg sás faj között nem könnyű eligazodni. A meghatározásukban fontos szerepe van a termést alkotó fürtök számának és formájának. A mag ismerete is elengedhetetlen. Egy jó határozókulcs nélkül kicsi az esélye a pontos meghatározásnak. Ez sokszor nem is szükséges, mert az élőhely és a növény formája alapján el lehet dönteni, hogy alkalmas-e a kertünkben neki szánt feladatra.
Vetése:
Tavasszal vesd el nedves helyre, vagy 2-3 cm mély vízzel borított tóparton. Palántát is nevelhetsz belőle vízbe állított cserepekben. A talaj kerti föld legyen, a bolti virágföld felúszik a víz tetejére, és megrothad a víz alatt.
Alkalmazása:
Kertitó partján dísznövényként használhatod, széles leveleivel feltűnő jelenség. Érdemes nagy cserépbe ültetni, különben gyors terjedésével hamar elfoglalja az egész tavat. Cserépbe szorítva viszont látványos, magas, karcsú fűcsomót képez. Ehető, a gyökerét és a magját is fogyasztották megfőzve. Egyikhez sem könnyű hozzájutni, nagyon munkás, ezért inkább ínségeledel lehet. Magevő madarak számára azonban tökéletes téli táplálék. Erőteljes fejlődése miatt nádgyökérzónás szennyvíztisztítókban nagyon jól felhasználható. Az általában javasolt nádnál sokkal könnyebben kezelhető, mert a gyökerével nem tudja átszúrni a tófóliát (a nád erős, hegyes hajtáscsúcsát nehéz megállítani). Nagy hidegekben is zöld marad, bizonyos mértékben télen is fotoszintetizál, valószínűleg a víz tisztítását a többi növényhez képest hidegebb időben is elvégzi. Ezt érdemes lenne megvizsgálni.
