A mustár elsősorban fűszerként közismert, de nagyon hasznos hideg féléves takarónövényként, zöldtrágyaként is. Sokoldalú, igazi permakultúrás növény. A mediterrán vidékekről származó, több száz éve termesztett növény. Ebből a növényből nyerik a nálunk ismert hagyományos mustárt. Ezen kívül még más mustárt adó növények is ismertek. A fekete mustárt a közeli rokon Sinapis nigra fajból állítják elő. A barna mustárt az általunk is forgalmazott
indiai mustárból készítik (Brassica juncea). Ezek csípősebbek a fehér mustárból előállítottnál. A fehér mustár gyorsan és nagyra nővő egynyári növény, az egy méteres magasságot is eléri. Gyönyörű sárga virágával a repcére hasonlít.
Vetése:
Ha magot termelsz, akkor kora tavasszal vesd el. Zöldtrágyaként szinte bármikor vethető, a legforróbb nyári időszakot és a téli fagyokat kivéve. A magok 2-3 cm mélyre kerüljenek.
Alkalmazása:
A mustár legfőbb ehető része a magja. Házi körülmények között ebből leginkább csak mustárt tudunk készíteni, vagy fűszerként lehet felhasználni például savanyúságok ízesítésére. Házi mustár készítésekor érdemes tudni, hogy a csípős íz kialakulásához hideg víz hozzáadása szükséges. Forró vízzel, vagy ecettel készítve a mustár sokkal kevésbé lesz csípős. Maga a fehér mustár egyébként is enyhébb ízű, mint a barna vagy a fekete mustár. Az élelmiszeripar képes kivonni a mustár lisztjéből a csípős ízt, és így egy semleges ízű, állományjavítóként nagyon jól használható anyagot kapunk. Képes magába szívni más anyagok víz- és zsírtartalmát, késlelteti a zsírok avasodását. Ezért széles körben használják. A magból olaj is sajtolható, de ez nem ehető. A nálunk étkezési célra árusított ’mustármagolaj’ a fekete vagy a barna mustárból készül. A fehér mustár olaját leginkább kenőanyagként vagy lámpaolajként használták régen, manapság dízelolaj előállítására folynak kísérletek. Az olaj kisajtolása után visszamaradó ’pogácsa’ kiváló, magas fehérjetartalmú állateledel. A mustár levelei ehetők. A maghoz hasonlóan csípős ízűek, ezért főleg a fiatal, zsenge leveleket lehet salátában, ízesítésként felhasználni. Az idősebb levelek is ehetők, de csak főzve, ami csökkenti a csípős ízt. A magja csíráztatva szintén saláta alapanyag, de ez is csípős, ezért csak keveset érdemes hozzákeverni más, enyhébb ízű növényekhez. Gyógynövényként a magok, és így a belőle készülő mustár is fertőtlenítő, étvágygerjesztő, stimuláló hatású. Külsőleg is használható az őrölt mag sebek borogatására, vagy fürdővízhez adva. A kertben könnyen nevelhető, bár vízigényes növény. A vízigényével a hideg félévben nincs probléma, megtalálja a szükséges nedvességet, de nyáron, száraz időben hamar magot hoz és elpusztul. A talaj iránt nem kényes, de a szélsőségeket nem szereti, vizes agyara és futóhomokra nem való. Vetés után hidegben is gyorsan kikel, ezért lassan csírázó növényekkel együtt vetve sorjelzőként használható. Magtermesztéshez kora tavasszal érdemes elvetni. Ilyenkor nyár elején-közepén virágzik, és utána hamar magot érlel. Takarónövényként szinte bármikor vethető hűvösebb időben, nyár végétől a következő tavasz végéig. Nagyon gyorsan fejlődik, hamar betakarja maga alatt a talajt, jó gyomelnyomó képességgel rendelkezik. Emiatt elsőrendű hideg féléves takarónövény. Gyorsan és nagy zöld tömeget képez, ezért mulcs termelésére is tökéletes. Házikerti körülmények között érdemes lehet a virága miatt is vetni, a beporzó rovarok számára, vagy akár dísznövényként. Nyár elejétől egészen októberig képes virágot hozni, de ehhez különböző időpontokban többször is vetni kell belőle, és nyáron öntözni.
