Nedves réteken, ártereken él ez a nagyra növő pillangós évelő. Méretével, és nyár végi virágfürtjeivel feltűnő jelenség. Bármilyen gyenge, tápanyagszegény talajon is megél, de a nedvességet és a gazdagabb talajt nagyobb terméssel hálálja meg. Nedves helyeken őshonos, de vízállásos, magas talajvízszintű helyeket nem szereti. Felnőtt korban jó szárazságtűrő.
Vetése:
Tavasszal vagy ősszel. A kelést a hideghatás segíti, ezért sikeresebb az őszi vetés. A magokat 12-24 órára vízbe kell áztatni, utána azonnal vethető. Tavaszi vetésnél célszerű még ősszel beáztatni a magokat, és nedves homokba keverve nejlonzacskóban hűtőszekrényben tárolni tavaszig, kevéssel fagypont feletti hőmérsékleten. Ha megindul a kelés el kell vetni. Fiatalon vízigényes, amint megerősödött már szárazságtűrő.
Alkalmazása:
Gyógynövényként teáját többféle célra is használják: vércukorszint csökkentésére, tejtermelés serkentésére, vizelethajtóként, emésztést javítóként. Takarmánynövényként használható, tejelválasztást serkentő hatása miatt tejelő tehenek számára különösen előnyös. A kertekben mulcs alapanyagként használhatod ezt a nitrogénkötő és gyorsan növő évelőt. Gyepbe is ültethető, ősszel kaszálható. Erőteljes, nagy területet behálózó gyökérzete és dús lombja miatt társításokban csak korlátozottan használható, a körülötte levő növényekkel erősen konkurál. Viszont pontosan ezek azok a tulajdonságok, amik miatt a növény nagyon hatékonyan tudja feltárni a talaj tápanyagait, és azt zöldtrágya formájában elérhetővé tenni. A fiatal magoncok nem szeretik a szárazságot, de amint megerősödtek már szívós, igénytelen, a nyári forróságot is jól kezelő növénynek számít. Gazdagon virágzik, ezzel sok beporzó rovart vonz. Bőséges nektártermelése miatt mézelő méhek számára is érdemes lehet ültetni.
