Bozótosokban, hegységeink erdőszélein él ez a cserje termetű kis fa. Gyenge, köves talajon is elterjedt. Eredeti élőhelyén 5-6 méternél nem nő magasabbra, de kertben gondozott példányai ideális körülmények között a 8-10 métert is elérhetik. A karsztbokorerdők egyik fő fafaja a molyhos tölgy és a virágos kőris mellett.
Vetése:
Nehezen kel. Ősszel vesd el, vagy 2-3 hónap rétegzés után tavasszal. A magoknak általában csak egy része kel ki az első évben, lesz ami még egy évig elfekszik. A szabadban történő vetésnél az egerek és más rágcsálók elviszik a magokat ha megtalálják, ezért érdemes ellenük védeni a vetést.
Alkalmazása:
Dísznövényként ültethető lenne, szívós, várostűrő tulajdonságai, kis mérete, nagy tömegben megjelenő illatos virágai erre alkalmassá tennék. Utcai ültetése a termései ’szemetelése’ miatt nem elterjedt. Kiskertekben több figyelmet érdemelne ez a szép fácska. A termése ehető, Magyarországon leginkább likőrök ízesítésére és pálinkának használják. A magbele a mandulához hasonló. A sajmeggy használata fűszerként és gyógynövényként ma is elterjedt a Közel-Keleten. Fája kemény, erős, de alig ad vastagabb, jobban hasznosítható részeket. Pipaszár és sétapálca készítéséhez régebben nálunk is termesztették. Szép rajzolata és polírozhatósága miatt apróbb dísztárgyakat is készítenek belőle. Nagyon jól esztergálható. A sajmeggy a nemes meggy és cseresznye változatok alanyaként széles körben használatos, különösen a gyengébb minőségű talajokra alkalmas. Szívós, igénytelen, szárazságtűrő növény. Bármilyen gyenge talajon ültethető. Napon terem a legtöbbet, de félárnyékban is megél. A sajmeggy nagyon értékes növény az élővilág számára. Tavasszal a virágaival táplálja a megporzó rovarokat, ősszel a termésével a madarakat. A levelein is sok rovarfajt él. Megérdemli a helyét a természetközeli vagy madárbarát kertekben.
Érdekességek:
A sajmeggyet az év fájává választották 2019-ben. A latin fajnév (mahaleb) nem véletlenül arab hangzású: az arabok ’mahleb’ néven ismerték, és már ősidők óta gyógynövényként és fűszerként használták. Régi magyar neve, a törökmeggy is erre utal.
