A lórom vagy lósóska, juhsóska fajok réteken, erdőszéleken, gyomos területeken találhatók. Nagy, élénk zöld levelei messziről feltűnnek. Régi salátanövények, a kerti sóska is közéjük tartozik. A tavi lórom a legnagyobb termetű faj. Mereven felálló levelei a méteres magasságot is elérik, a virágszára ember magasságú. A többi fajjal nem lehet összetéveszteni.
Vetése:
Ősszel vagy kora tavasszal. A magokat sekélyen kell földdel takarni.
Alkalmazása:
Salátanövényként régóta használják ezeket a fajokat, frissen vagy főzelékként. Ízük a sóskához hasonló, de nem annyira savanyú. Az év hűvösebb részében hosszú ideig szedhetők, értékes téli és kora tavaszi vitaminforrást jelentenek. A savanyú ízüket az oxálsavtól kapják, ami reumás betegeknél kerülendő, egészséges embereknél is vesekövet okozhat. Más növényekben, például a sóskában és a rebarbarában sokkal több oxálsav található, mégis népszerű zöldségfélék. Ennek ellenére hosszú ideig és nagy mennyiségben nem szabad a lórom fajokat fogyasztani. A tavi lórom mocsaras, vizes környezetben, vízparton, kerti tó szélében érzi jól magát. Sekély vízbe is kerülhet. Egy kicsit szárazabb, nem pangó vizes, de még mindig nedves környezetben is nevelhető. Erős és mélyre hatoló karógyökerével felhozza a talaj mélyebb rétegeiből a tápanyagokat, és hatalmas zöldtömeget képez. Ezért mulcs alapanyag termelésére nagyon jól felhasználható. A természetben lepkék, bogarak és mindenféle egyéb apróságok lárvái élnek a leveleiből, ezért nagyon hasznos növény a biodiverzitás növelésére. Például a különféle tűzlepke fajok hernyói élnek a lóromon, már csak a kedvükért is érdemes ültetni belőle.
