Száraz réteken, legelőkön találhatod meg ezt az évelő növényt. A nyár második felében tömeges virágzásával sárgára festi a tájat. Apró, vékony leveleivel nem feltűnő, csak virágzáskor tűnik ki a gyepből.
Vetése:
Tavasszal vagy ősszel, amint megérett a magja már vethető. Az őszi vetés sikeresebb. Apró magját nem kell földdel takarni.
Alkalmazása:
Az egész növény ehető. A virágzó hajtásból frissítő tea készíthető, de sárga ételfesték is nyerhető belőle. Finom, puha levelei miatt szénájával ágymatracot töltöttek. Tejoltó enzimet tartalmaz, régen sajtkészítésnél a tej alvasztásához, és ételszínezékként a sajt festésére használták. Gyógynövényként sokféle célra használták, leginkább gyulladáscsökkentőként, sebek gyógyításához. A kertben természetes hatású gyepekbe, virágzó rétek telepítéséhez tökéletes. Ha egyszer megtelepedett, akkor magától is terjed. Növénytársításokban jól felhasználható, mivel minden része vékony, nem árnyékol. Terjedő gyökerét figyelembe kell venni, ha jól érzi magát nehéz kordában tartani. Kiváló rovarcsalogató növény. Virágát beporzó rovarok látogatják, zöld részein sokféle pillangó hernyója él, például a kacsafarkú szenderé (Macroglossum stellatarum).
Érdekességek:
Népi nevei: Szent Antal virága, Szent Iván virága, Szent János virága, kásafű, tejzsugorító fű, Szent Iván seprűje. Hivatalos magyar nevét a sajtkészítésben való felhasználásáról kapta.
