Régi gabonaféle, ami mostanában újra divatba jött. Nagy termetű, akár 180 cm magasra is megnőhet. Kalásza ritka, a szemek nem fedik át egymást. Pelyvás gabonaféle: csépléskor a kalász szétesik, de a toklászok rajta maradnak a szemen. Ősi gabonaféle, több ezer éve termesztik. Már az első ókori civilizációkban is ismerték. Eredetét nem tudták egyértelműen megállapítani. Az utóbbi 100 évben szinte kipusztult, a helyét átvették a modernebb, nagyobb terméshozamú, könnyebben feldolgozható fajták.
Vetése:
Októbertől januárig, 12 cm sortávolság, 30 szem méterenként (120-160 kg vetőmag hektáronként), 4-6 cm mélyre. A vetőmag pelyvás.
Betakarítás:
Július közepén-végén érik, nem egyenletesen, a talaj és a mikroklíma eltéréseinek megfelelően egy táblán belül sem egyszerre. Ha a kalász már száraz aratni kell, mert hamar töredezni kezd és szétszóródik. A pelyvából nehezen válik ki a tiszta mag, ezért a házilagos feldolgozása problémás.
Alkalmazása:
A hagyományos búzánál egészségesebb: több fehérjét, vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaz. A magas fehérjetartalom miatt a tésztája nehéz, sűrű, ezért régen leginkább metélt tészta és galuska jellegű ételekhez használták. Manapság már kenyérbe, sült tésztákba is teszik. A közönséges búzánál szívósabb, de nem kifejezetten igénytelen növény. Ökológiai termesztésre alkalmas. Jó fagytűrő. A legjobb októberben vetni, de ez akár januárig is elhúzódhat. Gyenge, tápanyagban szegény talajokon is megél. Jó helyen a hagyományos búza többet terem, de gyengébb talajon a tönköly ad nagyobb termést. Nagy gyökértömeget fejleszt, emiatt jobb szárazságtűrő. A többi gabonához viszonyítva is kifejezetten jó gyomelnyomó képességű.
