Sokfelé ültetik utak mellett sorfaként ezt a nagy termetű fát. Használatát indokolja a nagy tűrőképessége, mert olyan élőhelyeken is képes megélni, ahol szinte semmi más. Sokat gondolkodtunk, hogy felvegyük-e ezt az Észak-Amerikában honos fát a kínálatunkba, de végül mellette döntöttünk. Ez a faj szerepel az inváziós fajok szürke listáján, ami azt jelenti, hogy jelenleg nem terjed invazívan, de más területek tapasztalatai alapján képes rá. Ezen belül is a megfigyelési listán szerepel, ami egy enyhébb besorolás, azt jelenti, hogy nem indokolt fellépni ellene, de figyelni kell az esetleges terjedését. Általában nem forgalmazunk ilyen fajokat, de a gledicsia nagyon hasznos növény lehet a kertben támogató faként és állati takarmányként, miközben jelenleg nem terjed invazívan, ezért felvettük a kínálatunkba. Ennek ellenére azt kérjük, hogy természetes élőhelyre ne ültesd, lehetőleg csak ott használd, ahol már jelenleg is előfordul. Gyerekkorom óta ismerem ezt a fát, a falunkban mindenki csak ’ledicse’-ként emlegette. A hüvelytermésében található édes, érette krémszerű ’gyümölcshúst a nem éppen kedvező képet festő pulykatakony néven ismertük, és a gyerekek kedvelt csemegéje volt. Más felhasználását nem ismertük, az irgalmatlan töviseket viselő fára eszünkbe nem jutott felmászni vagy egyáltalán közel menni hozzá. Azonban nagyon sok célra használható a kertben, olyasmikre, amikre akkoriban nem is gondoltunk. A gedicsia minden tulajdonságában nagyon változatos. A magoncok között vannak tövisesebb és alig tövises példányok is. A terméshozam is nagyon változó, ritka a bőtermő példány. A kiválasztottakat szemzéssel szokták szaporítani nyár végén. A gledicsia kétlaki, ha termést szeretnél, akkor termős és porzós fára is szükséged lesz.
Vetése:
Tavasszal vesd el 1 cm körüli mélységbe, forrázás és egy napos áztatás után. Amelyik mag megduzzadt az vethető. A többit forrázd újra. 2-4 hét alatt csírázik ki 20 fokon.
Alkalmazása:
Dísznövényként tökéletes: várostűrő, szárazságtűrő, mindentűrő, ideális városi fa. Leginkább a tövistelen, szétterülő koronájú kertészeti formáját ültetik. Külterületen, utak mentén viszont az alapfajt használják, ami változó mértékben, néha borzasztóan tövises. A termése szinte minden állapotában ehető. A fiatal termést zöldbabhoz hasonlóan lehet elkészíteni. Később a fejlettebb termésben található zöld magok a borsóhoz hasonlóan használhatók. A kifejlett magokat pörkölve kávépótlóként használták. A hüvelyek szélében található zöldes, édes ’hús’ nyersen is ehető, vagy édesítőszerként használható. Az idős termésekben ez a hús már keserű! Gyógynövényként a gledicsia termését, kérgét és levelét is használták. Manapság a benne található anyagokat kutatják, ígéretes rák elleni szerekre bukkantak, amik azonban a kellő mennyiségben alkalmazva nagyon mérgezőek is egyben. Egyelőre nem sikerült használható szert kinyerni belőle. Fája értékes: kemény, szívós, a talajban is sokáig ellenáll a korhadásnak. Ezért nagyon jól használható karók, kerítésoszlopok készítésére. Épületfaként és szabadtéri tárgyak, bútorok készítésére is tökéletes. Emellett kiváló tűzifa. Takarmányként a termések és a magok a legelterjedtebbek. A termések ősszel érnek és sokáig a fán maradnak, apránként lehullva önetetőként működnek például baromfiudvarba ültetve. A lombja is etethető, a többi pillangóshoz hasonlóan magas fehérjetartalmú takarmány. A gledicsia pionír fa. Gyorsan nő, szívós, de rövid életű. A visszavágást nagyon jól tűri, tuskóról gyorsan újul, ilyen módon nevelve sok értékes faanyagot, karókat, rudakat, és mulcs alapanyagot nyerhetsz belőle. Az árnyékot nem viseli el, idővel kiszorul a felnőtt erdőkből. Toleráns a juglonra, diófák mellé is ültethető. Viták vannak arról, hogy a gledicsia nitrogénkötő-e. A gyökerein nincsenek gyökérgümők, de több jel is utal arra, hogy ennek ellenére valamilyen módon meg tudja kötni a légköri nitrogént. Nagyon szívós, a gyenge talajokon is megél, erős karógyökerével megtalálja a mélyen fekvő nedvességet is. Viszont pontosan ezért a sekély talajokat, ahol nem tudja kifejleszteni a karógyökerét, nehezen viseli. A kertben nagyon sokrétűen használható, igazi permakultúrás növény. Száraz, sivatagos területeken pionír fajként előkészíti a terepet a kényesebb növények számára. Jól bírja a szelet, erős karógyökerével stabilan tartja magát, ezért szélfogó sövényekben használható a legerősebb szélnek kitett helyeken is. Támogató faként nagyon jól működik erdőkertekben vagy akár zöldséges ágyásokban is. Laza lombozata nem vet tömör árnyékot, nem nyomja el a többi növényt maga körül. Nagyon jól visszavágható, ezzel irányítható az árnyékoló hatása. Baromfiudvarokban vagy más állatok közé ültetve a téli táplálást segíti a terméseivel, közben a ragadozó madarak elől is védelmet nyújt. Ebben a tekintetben a hagyományos magyar baromfiudvarokban használt eperfához hasonlít, sőt akár ki is egészítheti azt a más időszakban érő termésével. Rendszeresen visszavágva nagyon sok szerves anyagot terem, ami állati takarmányként, mulcsként, vagy értékes faanyagként hasznosítható. Erős, áthatolhatatlan tövises sövényt is nevelhetsz belőle, akár nyírottat is. A természetes élővilág szempontjából nem kifejezetten hasznos egy idegenhonos faj, nem is ezért érdemes ültetni. A természetes életközösségekbe egyébként se javasoljuk bevinni, annál inkább a kertekbe, ahol a hasznos tulajdonságait ki lehet aknázni. Talán egyetlen haszna van a rovarvilág számára, ugyanis nagyon jó mézelő növény.
