Száraz, mészköves hegyoldalak, karsztbokorerdők fája. Kertekben is előfordul, dús és illatos virágai és szívóssága miatt nagyon jó díszfa. Viszonylag kis termetű, 5-15 méter közötti, de jó termőhelyen a 20 métert is eléri. Magyarország az elterjedésének az északi határán fekszik, tőlünk délebbre, melegebb és szárazabb vidékeken érzi otthon magát. Nálunk a melegedő és szárazodó klíma indokolja a szélesebb körű telepítését. Koronája általában aszimmetrikus, gyakran inkább nagyobb bokorra hasonlít, ezért erdészetileg soha nem tartották értékesnek. Meg is lett az eredménye ennek a lenézettségnek: a jobb élőhelyekről mára teljesen kiszorult a virágos kőris, csak ott maradt meg, ahol értékesebb fák nem teremnek meg. Az ilyen helyeken élő, letörpült példányok tovább erősítették a ’haszontalan gyomfa’ megítélését. Pedig ha faiparilag nem is hasznos, de számos más okból egy nagyon érdekes fajról van szó. Élőhelye, a karsztbokorerdők az egyik leginkább fajgazdag életközösség. Érdekes tulajdonsága a virágzása: a kőrisek általában szélbeporzásúak, de a virágos kőrist rovarok porozzák. Ez a kőrisek között ősi jellegnek számít. A hasonló, rovarmegporzású kőris fajok közül a virágos kőris az egyetlen európai faj, a többi mind Kelet-Ázsiában él.
Vetése:
Ősszel, vagy 1-2 hónap hideg rétegzés után tavasszal vesd el 3-5 cm mélyre.
Alkalmazása:
Díszfaként gyakran ültetik a városokban, mert szívós, szárazságtűrő, és a légszennyezést is jól viseli. Dús, fehér virágai nagyon illatosak. A ’Mecsek’ nevű kertészeti formája magas törzse oltva szabályos gömb koronát nevelő csinos díszfa, sokfelé ültetik. Vannak újabb nemesítésű változatai is, amik szintén nagy karrierre számíthatnak. A virágos kőris sérülésre kicsorgó nedve édeskés, egy mannit nevű anyagot (cukoralkoholt) tartalmaz. Ezért hívják más nyelvekben manna kőrisnek is. A nedvét alacsony energiatartalmú édesítőszerként használták, de gyógyhatása is ismert. Ezért régen nagy ültetvényeken termesztették a virágos kőrist, főleg Olaszországban. Sajnos a mannit koncentráció a melegebb vidékeken magasabb, ezért nálunk ez a szerepe nem jelentős. Manapság Szicíliában maradt még néhány ilyen célú ültetvény, a szintetikus mannit megjelenése visszaszorította a nagyobb mértékű felhasználását. Ha mégis megpróbálod, akkor a magasabban fekvő, legalább 8 cm vastag ágakat válaszd. Nyár közepétől, amikor lelassul a fa növekedése, naponta egy ferde vágást ejts az ágakon. Ezt szeptember végéig ismételheted. A kicsorgó sűrű lé megszilárdul, ezt gyűjtheted össze. A fa 8-10 év alatt kimerül, utána ki kell vágni, és tősarjakból újranevelni. Fája a többi kőrishez hasonló, közepes sűrűségű keményfa, szép rajzolatú, de kültéren nem tartós. Egyenes törzset ritkán nevel, ezért inkább kisebb tárgyak, szerszámnyelek készítésére használják. Tűzifának is kiváló. Lombja állatok takarmányozására alkalmas, kopárabb területeken nagyon hasznos ilyen célra ültetni. Rendszeresen visszavágva gyorsan nő, viszonylag nagy lombtömeget képez kedvezőtlen élőhelyeken is. Ezért az ilyen területeken fontos takarmányforrás lehet. Magasan, a jószág feje felett visszavágva az alatta növő füvet is hasznosíthatja az állat, és a levágott lombbal is igény szerint táplálható. Pionír jellegű fa: fiatalon gyorsan nő, kopár területeken képes elsőként megtelepedni, de rövid életű. Kertben a száraz, köves, homokos, meszes területeken is megél. Melegigénye miatt magasabb hegyeken vagy északi fekvésben ne próbálkozz vele. Meleg, napos, száraz területeken viszont tökéletes támogató fa lehet, ami előkészíti a terepet a kényesebb növények számára. Az első néhány évben lassan nő, 3-4 éves kora után viszont akár évi egy métert is fejlődhet amíg el nem éri a végső magasságát. A konkurenciát rosszul tűri, ezért ahol más fafaj is megél onnan idővel kiszorul. Jól viseli a visszavágást, tuskóról erőteljesen újul, ezért rendszeresen vágva mulcs vagy kisebb átmérőjű faanyag, tűzifa termelésére is tökéletes. A kőris a rovarvilág szempontjából nehezen hasznosítható fa, alig pár tucat rovarfaj képes megélni rajta. A virágzása idején nagyon sok beporzó rovart képes eltartani, akár mézelő növényként is szerepe lehet, de más időszakokban kevés rovar él rajta. Ezek közül a mannakabócát érdemes megemlíteni. Ez a faj nem kötődik kifejezetten a virágos kőrishez, inkább az élőhelye miatt találkozik vele, mert ugyanúgy a meleg, száraz területeket kedveli. A kifejlett kabóca mindenféle növény nedvét szívja válogatás nélkül, de a cukros nedvet tartalmazó fákat, így a virágos kőrist is különösen szereti. Nálunk is terjedőben van, várhatóan egyre több helyen hallhatjuk az énekét.
